Gentoo Linux honosítási útmutató

1.  Időzóna

Ahhoz, hogy a számítógéped helyesen jelenítse meg az időt, meg kell adnod azt a helynek a zónáját, ahonnan használod a gépet. A használható zónák neveit a /usr/share/zoneinfo/ könyvtárban találod. Állítsd be ezután a /etc/conf.d/clock fájlban az időzónádat. Lehetőleg ne használd a /usr/share/zoneinfo/Etc/GMT* állományokat, mivel ezekből elég nehéz kitalálni a megfelelő hely nevét... Például a GMT-8 valójában a GMT+8 zóna lenne.

# ls /usr/share/zoneinfo
(A példában Budapestet használjuk)
# nano -w /etc/conf.d/clock
TIMEZONE="Europe/Budapest"

# date
Wed Mar  8 00:46:05 CET 2006

2.  Hardveres óra

A legtöbb Gentoo Linux telepítés esetén a géped hardveres órája UTC (vagy GMT, Greenwich Mean Time - greenwich-i középidő) időt használ, s az aktuális helyi időt a megadott időzóna segítségével számolja ki a rendszer. Ha valami miatt arra van szükséged, hogy a hardveres órád ne UTC idő szerint mérjen, a /etc/conf.d/clock állományt kell megnyitnod, és átírni benne a CLOCK értékét az eredeti UTC-ről local-ra.

(ajánlott:)
CLOCK="UTC"
(vagy:)
CLOCK="local"

3.  A lokál rendszer

Mik azok a lokálok?

A lokál nem más, mint olyan adatok gyűjteménye, melyek segítségével a legtöbb program eldönti, milyen nyelven fusson, milyen ország beállításait használja. A lokálok és a hozzá tartozó adatok a rendszerkönyvtár részei, a legtöbb gépen a /usr/share/locale könyvtárban találhatók. A lokálok neve többnyire ab_CD alakú, ahol ab a kétjegyű nyelvi kód (esetenként három, leírásukat az ISO-639 szabványban találhatod), a CD pedig a kétjegyű országkód (ezeket pedig az ISO-3166 szabvány tartalmazza).

A lokálok környezeti változói

A lokálok adatait környezeti változók tartalmazzák. Ezeket a /etc/env.d/02locale (rendszerbeállítások), vagy a ~/.bashrc (felhasználói beállítások) állományban szokás megadni. Azt, hogy az egyes változók melyik lokálbeállítást módosítják, az alábbi táblázatban találod. A tábla elején szereplőknek nagyobb a prioritásuk, vagyis az alattuk lévők működését felülírják. Értékük valamely, az ab_CD alakban lévő lokál neve.

A legtöbb felhasználó egyénileg csak a LANG változót állítja be, esetleg az LC_CTYPE-ot. Ehhez a shelljük indítóállományához a következő parancssoros utasítást adják:

export LANG="hu_HU@euro"

Természetesen a rendszerlokált is meg lehet adni, mely minden felhasználóra és programra érvényes lesz:

LC_ALL="hu_HU@euro"
LANG="hu_HU@euro"

Bevett szokás csak felhasználói lokálokat megadni, ilyenkor nem adnak meg alapértelmezett rendszerlokált. Ez ilyenkor a speciális "C" értéket veszi fel, amely történelmi okokból az angol lokállal egyezik meg.

Ahhoz, hogy az üzenetalapú honosítást használó programok ki is használják ezt, valószínűleg az nls (Native language support) USE flaggel kell lefordítanod őket. Az nls-t ismerő programok általában a gettext függvénykönyvtárat is igénylik, ezzel olvassák ki és használják a honosított üzeneteket. Természetesen a Portage automatikusan telepíti a gettextet, ha szükséges.

Miután beállítottad a megfelelő lokált, frissíteni kell a környezeti változókat, hogy a rendszer észlelje, változás történt:

(Alapértelmezett rendszerlokálhoz:)
# env-update && source /etc/profile

(Felhasználói lokálhoz:)
$ source ~/.bashrc

Ezután a Ctrl-Alt-Backspace megnyomásával ki kell lépned az X szerverből, kijelentkezni, majd normál felhasználóként belépni.

Most már ellenőrizheted, hogy sikerült-e a változtatás:

$ env | grep -i LC_

Létezik még egy lokalizációs változó, a LINGUAS. Ez a gettextet használó programok esetén a telepítendő honosított állományokat határozza meg, illetve némely speciális programcsomag esetén magát a használandó lokált is. Ilyen például a kde-base/kde-i18n és az app-office/openoffice. A változó értéke szóközzel elválasztott nyelvkódok listája, s a /etc/make.conf állományban érdemes megadni:

# nano -w /etc/make.conf
(Add hozzá a LINGUAS változót. Például 
magyar, angol és német használatához:)
LINGUAS="hu en de"

Lokálok előállítása

Ha olyan lokált akarsz használni, amely alapesetben nem elérhető, a localedef parancsot használhatod az előállítására. Például:

# localedef -c -i hu_HU -f ISO-8859-15 hu_HU.ISO-8859-15

Miután elkészült a lokál, megadhatod a LANG változó új értékének.

# export LANG="hu_HU.ISO-8859-15"

A változtatás után ne feledd el frissíteni a rendszerkörnyezetet:

# env-update && source /etc/profile

Ezután a Ctrl-Alt-Backspace megnyomásával ki kell lépned az X szerverből, kijelentkezni, majd normál felhasználóként belépni.

Lokalizáció generálása a glibccel

Valószínűleg csak egy-két lokált szeretnél használni a rendszereden. Ezeket a /etc/locale.gen-ben sorolhatod fel.

en_GB ISO-8859-1
en_GB.UTF-8 UTF-8
hu_HU ISO-8859-2
hu_HU@euro ISO-8859-15

A következő lépés, hogy futtatod a locale-gen parancsot. Az szépen legenerálja az összes szükséges beállítást a /etc/locale.gen fájl alapján.

Ha le akarod ellenőrizni az elérhető lokálok listáját, futtasd a locale -a parancsot.

4.  Billentyűzet-kiosztás konzolon

A konzol által használt billentyűzet-kiosztás a /etc/conf.d/keymaps file-ban, a KEYMAP változóval adható meg, értékét a /usr/share/keymaps/{arch}/ könyvtárban nézheted meg. Az i386 alkönyvtár a főbb kiosztások szerint további alkönyvtárakra oszlik (qwerty/, azerty/, stb.). Egyes nyelvekből többfélét is választhatsz, ezért nem árt kikísérletezni, melyik felel meg legjobban az igényeidnek.

KEYMAP="us"
KEYMAP="hu"
KEYMAP="hu101"

5.  Billentyűzet-kiosztás az X szerver alatt

Az X szerver által használt kiosztást a /etc/X11/xorg.conf állományban kell megadni, az XkbLayout paraméterrel.

 Section "InputDevice"
     Identifier  "Keyboard1"
     ...
     Option "XkbLayout"    "hu"
     #Option "XkbModel"     "pc105"    ## Csak nemzetközi billentyűzetekhez kell megadni.
     #Option "XkbVariant"  "nodeadkeys" ## Ez leginkább az xterm billentyűzet-kezeléséhez kellhet.
     ...

Ha nemzetközi kiosztású billentyűzeted van, érdemes az XkbModel paraméternek a pc102 vagy pc105 értéket megadni, mert így a billentyűzeted speciális gombjait is kezelni tudod.

A deadkeys paraméter hatására egyes billentyűk leütése után nem írja ki azonnal a megfelelő betűket, hanem egy következővel kombinálva más betűt jelenít meg, mint ami a billentyűre van rajzolva, például é,è,á,à, stb. Az XkbVariant paramétert nodeadkeys értékre állítva lehetővé válik az ilyen speciális karakterek bevitele az X terminálokon is.

Ha egynél több billentyűzet-kiosztás (például angol és magyar) között kell váltogatnod, csak pár sort kell még hozzáírnod az xorg.conf állományhoz, mellyel a kívánt kiosztásokat és a hozzájuk rendelt gyorsbillentyűket adhatod meg.

 Section "InputDevice"
     Identifier  "Keyboard1"
     ...
     Option "XkbLayout"    "us,hu"
     Option "XkbOptions"   "grp:alt_shift_toggle,grp_led:scroll"

Az XkbOptions beállításával a kiosztások között az Alt-Shift lenyomásával váltogathatsz. Ezzel együtt a Scroll Lock lámpa be- és kikapcsol, a grp_led:scroll paraméternek köszönhetően. Ez egy elég hasznos (és látható) visszajelzést ad arról, éppen melyik kiosztást is használod.

6.  KDE

A KDE-hez a kde-base/kde-i18n csomagot kell telepítened. Ha korábban megadtad, használja az előzőekben leírt LINGUAS változót.

7.  Euro jel a konzolon

Ahhoz, hogy a konzolod meg tudja jeleníteni az Euro jelét, a /etc/conf.d/consolefont állományban lévő CONSOLEFONT változónak meg kell adnod a /usr/share/consolefonts/ könyvtárban található valamelyik állomány nevét (a .psfu.gz kiterjesztés nélkül). Például a lat9w-16 készlet tartalmazza az Euro jelet.

CONSOLEFONT="lat9w-16"

Érdemes ellenőrizned, hogy a CONSOLEFONT benne van-e a boot futtatási szintben:

# rc-update -v show | grep -i consolefont

Ha semmilyen szintet nem ír ki a CONSOLEFONT-nak, add hozzá:

# rc-update add consolefont boot

8.  Euro jel X szerver alatt

A legtöbb alkalmazás esetén...

Az Euro jel használata X alatt valamivel nehezebb. Először is úgy kell megváltoztatnod a fixed és a variable beállításokat a /usr/share/fonts/misc/fonts.alias állományban, hogy iso8859-1 helyett iso8859-15-re végződjenek.

fixed        -misc-fixed-medium-r-semicondensed--13-120-75-75-c-60-iso8859-15
variable     -*-helvetica-bold-r-normal-*-*-120-*-*-*-*-iso8859-15

Egyes alkalmazások saját karakterkészletet használnak, ezért külön-külön kell megadni nekik, hogy Euro jellel rendelkezőre váltsanak át. Ezt felhasználói szinten az .Xdefaults állományban teheted meg. Érdemes ezt az állományt a /etc/skel/ könyvtárba átmásolni, hogy az újonnan létrehozott felhasználóknak ne kelljen megint megadniuk. Általánosságban azokra az alkalmazásokra lehet megadni, melyeknek a /usr/share/X11/app-defaults/ könyvtárban léteznek ún. resource állományai (mint pl. az xterm). Ezekben többnyire egy létező sort kell módosítani, nem újat hozzáírni. Például az xterm karakterkészletének megváltoztatása:

(a saját könyvtáradban)
$ echo 'XTerm*font: fixed' >> .Xresources 
$ xrdb -merge .Xresources

Euro jel (X)Emacs alatt

Ahhoz, hogy (X)Emacs-ben is használni tudd az Euro jelét, add a következő sort a .Xdefaults állományhoz:

Emacs.default.attributeFont: -*-courier-medium-r-*-*-*-120-*-*-*-*-iso8859-15

Az XEmacs (nem a "sima" Emacs) esetén kicsivel többet kell csinálnod. A /home/user/.xemacs/init.el állományhoz add hozzá a következőt:

(define-key global-map '(EuroSign) '[€])

OpenOffice.Org

A jelenlegi stabil app-office/openoffice és app-office/openoffice-bin ebuildek a LINGUAS változót használják annak eldöntésére, hogy milyen nyelvű kezelőfelületet telepítsenek. Ha érdekel, hogy a felület fordítása, az elválasztás, helyesírás-ellenőrzés és egyéb honosítási folyamatok hogyan haladnak egy adott nyelven, nézd meg az OpenOffice.Org honosítási weboldalt!