Gentoo Linux x86 KézikönyvTartalom:
A. A Gentoo telepítése1. A Gentoo Linux telepítésérőlElőször is üdvözlünk a Gentooban! Hamarosan belépsz a választások és a teljesítmény világába. A Gentoo a választásokról szól. A telepítés során ez többször is nyilvánvalóvá válik majd számodra: eldöntheted, hogy mennyit akarsz magad fordítani, választhatsz a telepítési módok közül, kiválaszthatod a naplózó programokat, stb. A Gentoo egy egyszerű és rugalmas felépítésű, gyors, modern meta-disztribúció. Szabad szoftverekre épül és nem rejti el, mi zajlik a háttérben. A Gentoo csomagkezelő rendszere a Portage, Python nyelven íródott, így könnyen belenézhetsz és módosíthatod a forráskódját. A csomagkezelő rendszer forrásalapú (ugyanakkor az előfordított csomagokat is kezeli) és a Gentoo beállítása egyszerű szöveges állományokon keresztül történik. Más szavakkal, nyitottság mindenhol. Nagyon fontos, hogy megértsd: a választások mozgatják a Gentoo-t. Nem akarunk semmi olyat rád erőltetni, ami neked nem tetszik. Ha mégis úgy érzed, hogy ezt tesszük, kérjük jelezd ezt nekünk. A Gentoo Telepítése 10 lépésre osztható. A 2-11 fejezetek tartoznak ide. Minden lépés egy bizonyos állapotot eredményez:
Minden egyes alkalommal amikor választanod kell, megpróbáljuk a lehető legjobban részletezni az előnyöket és a hátrányokat. Utána az alapértelmezéssel haladunk tovább, ezt a címben található "Alapértelmezés:" szóval jelezzük. Az egyéb lehetőségeket az "Alternatíva:" szóval jelöljük. Ez nem azt jelenti, hogy mi az alapértelmezettek használatát javasoljuk! Csupán úgy gondoljuk, hogy a legtöbb felhasználó számára ezek megfelelőek. Látni fogsz olyan, "Opcionális: " szóval jelölt lépéseket is, amelyeket kihagyhatsz. Ezek a lépések nem szükségesek a Gentoo telepítéséhez. Bár, közülük néhány függhet a korábbi döntésedtől. Ha ilyenhez érünk, fel fogják rá hívni a figyelmedet, a szabadon választható lépés leírása előtt és a korábbi lépésnél is, amelytől az függ. A Gentoo többféleképpen is telepíthető. Telepítheted a letölthető Telepítő CD segítségével vagy egy már telepített Linux terjesztésből, rendszerindításra alkalmas CD lemez használatával (mint amilyen a Knoppix), hálózaton keresztül indított rendszerből, vészindító lemezről, stb. Ez a leírás a Gentoo Telepítő CD-ről történő telepítésről szól, illetve bizonyos részeken a hálózatos telepítésről. Ez a telepítés feltételezi, hogy mindenből a legújabbat szeretnék használni. Ha hálózat nélkül szeretnél telepíteni, olvasd el a Gentoo 2007.0 Kézikönyvet, amelyben megtalálhatóak a telepítési utasítások hálózat nélküli környezet esetére. Felhívjuk a figyelmedet, hogy ha a GRP (Gentoo Referencia Platform, amely előregyártott csomagok gyűjteménye, melyek a telepítés után azonnal használhatók) használatát tervezed, követned kell a Gentoo 2007.0 Kézikönyvben található utasításokat. Ha a többi telepítési móddal kapcsolatban segítségre van szükséged, kérjük olvasd el az Egyéb telepítési módokról szóló leírást. Összeállítottunk egy Gentoo Telepítési tippek és trükkök dokumentumot is, amelyet szintén hasznos olvasmány lehet. Ha neked az aktuális telepítési utasítások túl szájbarágósak, használd a Telepítési Kisokost ami Dokumentációs forrás oldalról érhető el, feltéve, hogy létezik ilyen a te architektúrádhoz. Néhány további lehetőséged is van: az egész rendszert te magad is előállíthatod forráskódból vagy használhatod az előre elkészített környezetet, így pillanatok alatt lehet egy működő Gentood. Természetesen a kettő között is találhatsz kedvedre valót, ahol nem kell mindent lefordítanod, hanem egy félig kész rendszerrel kezdhetsz. Ha problémád támad a telepítéssel (vagy a telepítési útmutatóval), kérjük látogasd meg a hibakövető rendszerünket és nézd meg, hogy ismert-e a hiba. Ha nem, kérjük küldj be egy hibajelentést, így tudunk vele majd foglalkozni! Ne félj azoktól a fejlesztőktől akik az általad beküldött hibához vagy a többi hibához vannak rendelve -- általában nem esznek embereket. Felhívjuk a figyelmedet, arra, hogy ez a leírás amit most olvasol egy bizonyos architektúrára vonatkozik, de tartalmazhat utalásokat más architektúrákra is. Ennek az az oka, hogy a Gentoo Kézikönyv egy jelentős része olyan forráskódot használ amely közös minden architektúránál (így elkerülhetjük a többszöri erőfeszítést és a fejlesztői erőforrások kimerülését). Annak érdekében, hogy ez ne okozzon problémákat, megpróbáljuk a lehető legkisebbre szorítani. Ha nem vagy biztos abban, hogy a probléma amivel találkoztál miattad van (olyan hiba, amit a leírás alapos átolvasása ellenére vétettél) vagy programhiba (olyan hiba ami felett átsiklottunk a telepítés és a leírás alapos tesztelése során) lépj be bátran a #gentoo (vagy #gentoo-hu) csatornára az irc.freenode.net szerveren! Persze, ha nincs semmi gondod, akkor is szívesen látunk! :-) Ha Gentoo-val kapcsolatos kérdésed van, nézd meg a Gyakran Ismételt Kérdések listáját, amelyet a Gentoo dokumentációk oldaláról érhetsz el. Ezen kívül a fórumonkon található GYIKokat is a figyelmedbe ajánljuk. Ha itt sem találsz választ a kérdésedre, tedd fel a #gentoo (vagy #gentoo-hu) csatornán ami az irc.freenode.net szerveren található. Igen, néhányunk van olyan őrült és bent ül az IRC-en :-) 2. A megfelelő telepítési mód kiválasztása3. A hálózat beállítása4. A merevlemezek előkészítése5. A telepítéshez szükséges állományok telepítése6. A Gentoo Alap Rendszer telepítése7. A Kernel beállítása8. A rendszer beállítása9. Létfontosságú segédprogramok telepítése10. A rendszerbetöltő beállítása11. A Gentoo telepítésének befejezése12. Hogyan tovább?B. A Gentoo használata1. A Portage bemutatása1.a. Üdvözlünk a Portage világában A Portage talán a legnevezetesebb újítása a Gentoo-nak a szoftverkezelés terén. Nagyfokú rugalmassága és számtalan jellegzetes képessége okán gyakran a Linuxon elérhető legjobb csomagkezelő eszköznek tekintik. A Portage teljes egészében Pythonban és Bashban íródott, ezért teljesen átlátható a felhasználó számára, mivel mindkettő szkriptnyelv. A legtöbb felhasználó a Portage-t az emerge eszköz segítségével használja. Ez a fejezet nem szándékozik az emerge kézikönyv-oldalának másolata lenni, az emerge teljes opciólistáját a megfelelő kézikönyv-oldalon fogod megtalálni:
Amikor csomagokról beszélünk, gyakran a szoftverek elnevezéseire gondolunk, amelyek a Gentoo-felhasználók számára a Portage fán keresztül érhetőek el. A Portage fa tulajdonképpen ebuildek gyűjteménye, az ebuild pedig olyan fájl, amely minden olyan információt tartalmaz, ami a Portage-nek szükséges a szoftver-karbantartáshoz (telepítés, keresés, lekérdezés, ...). Ezek az ebuildek alapértelmezésben az /usr/portage könyvtárban vannak. Amikor megkéred a Portage-t, hogy hajtson végre valamilyen szoftverrel kapcsolatos feladatot, akkor a rendszereden lévő ebuildeket használja kiindulópontként. Ezért nagyon fontos, hogy rendszeresen frissítsd ezeket, így a Portage tudni fog minden új szoftverről, biztonsági frissítésről, stb. A Portage fát rendszerint az rsync segítségével frissítjük, ami egy gyors inkrementális fájlátviteli eszköz. A frissítés meglehetősen egyszerű, mivel az emerge parancs egy front-endet biztosít az rsync-hez:
Ha tűzfal-korlátozások miatt nem tudsz rsync-elni, még mindig frissítheted a Portage fát a naponta újragenerált Portage snapshotjaink segítségével. Az emerge-webrsync eszköz automatikusan letölti és telepíti a legfrissebb snapshotot a gépedre:
Ha a Portage fában lévő szoftverek neveire akarsz keresni, használhatod az emerge beépített keresőjét. Alapértelmezésben az emerge --search azon csomagok nevét adja vissza, amelyek címében részben vagy egészben megtalálható az adott keresési kifejezés. Mondjuk keressünk rá az összes olyan csomagra, amelynek a neve tartalmazza a "pdf"-et:
Ha a csomagok leírásaiban is akarsz keresni, használd a --searchdesc (vagy -S) kapcsolót:
A kimenetet megnézve észreveheted, hogy egy csomó információval lát el. Az egyes mezők elnevezése magáért beszél, ezért nem merülünk el a magyarázatukban:
Ha rábukkantál valamilyen neked tetsző szoftverre, könnyen telepítheted az emerge paranccsal: csak írd utána a csomag nevét. Például a gnumeric telepítése így néz ki:
Mivel sok alkalmazás egymástól is függ, egy adott szoftvercsomag telepítése magával vonhatja több függőségi csomag telepítését is. Emiatt nem kell aggódnod, mivel a Portage a függőségeket jól kezeli. Ha látni akarod, hogy mit telepítene a Portage egy konkrét csomag függőségeként, használd a --pretend kapcsolót. Példa:
Amikor megkéred a Portage-t, hogy telepítsen egy csomagot, le fogja tölteni a szükséges forráskódot az Internetről, és ezt alapértelmezésben az /usr/portage/distfiles könyvtárban fogja tárolni. Ezután kicsomagolja, lefordítja és telepíti a csomagot. Ha azt akarod, hogy a Portage csak letöltse, de ne telepítse a forrást, a --fetchonly kapcsolóval használd az emerge parancsot:
A telepített csomagok dokumentációjának keresése Sok csomagot saját dokumentációval szállítanak. Néha a doc USE flag határozza meg, hogy települjön-e a csomag dokumentációja. A doc USE flag meglétét az emerge -vp <csomagnév> paranccsal ellenőrizheted.
A doc USE flaget engedélyezheted vagy letilthatod, akár globálisan az /etc/make.conf fájlban, akár csomagonként az /etc/portage/package.use fájlban. A USE flagek fejezet részletesen tárgyalja ezt a témát. Egy adott telepített csomag dokumentációja általában a csomag nevét viselő alkönyvtárban található az /usr/share/doc könyvtáron belül. Kilistázhatod az összes telepített fájlt az equery segítségével, ami része az app-portage/gentoolkit csomagnak.
Ha el akarsz távolítani egy szoftvercsomagot a rendszeredből, használd az emerge --unmerge parancsot, ami arra utasítja a Portage-t, hogy távolítson el minden, az adott csomag által telepített fájlt a rendszerből, kivéve az adott alkalmazás konfigurációs fájljait, ha azokat telepítés után módosítottad. A konfigurációs fájlok érintetlenül hagyása lehetővé teszi, hogy később folytathasd a munkát az adott csomaggal, ha valaha is úgy döntesz, hogy újra telepíted. Azonban nyomatékosan figyelmeztetünk: a Portage nem fogja ellenőrizni, hogy az eltávolítandó csomag szükséges-e más csomagok számára. Mindenesetre olyankor azért figyelmeztet, ha olyan csomagot akarsz eltávolítani, ami létfontosságú a rendszer számára, és nélküle összeomolhat az egész.
Egy csomag eltávolításakor megmaradnak azok a függőségek, amelyeket telepítéskor automatikusan magával hozott. A feleslegessé vált, azaz eltávolítható függőségek meghatározáshoz használd az emerge --depclean funkcióját. Erről később részletesen fogunk beszélni. Ha tökéletes állapotban akarod tartani a rendszeredet (nem is szólva a legfrissebb biztonsági frissítésekről), rendszeresen frissíteni kell. Mivel a Portage csak a gépeden lévő Portage fában lévő ebuildeket ellenőrzi, először is ezt kell frissíteni. Ha ez megtörtént, frissítheted a rendszeredet az emerge --update world paranccsal. Az alábbi példában az --ask kapcsolót is használjuk, ami megmondja a Portage-nak, hogy mutassa meg a frissítendő csomagok listáját, és kérdezzen rá, hogy akarod-e folytatni a frissítést:
A Portage ezután megkeresi a telepített csomagok újabb verzióját, azonban csak a kifejezetten telepített alkalmazásoknak néz utána (ezek fel vannak sorolva a /var/lib/portage/world, a függőségként települt csomagoknak nem. Ha minden egyes csomagot frissíteni szeretnél, használd a --deep kapcsolót:
Mivel biztonsági frissítések olyan csomagokra is jönnek ki, amelyeket nem kifejezetten, hanem csak más programok függőségeként telepítettél, érdemes ezt a parancsot időnként lefuttatni. Ha nemrég módosítottad valamelyik USE flaget, érdemes használni a --newuse kapcsolót is. Ekkor a Portage ellenőrzi, hogy a módosítás miatt szükséges-e új csomagok telepítése, vagy a meglévők újrafordítása:
A Portage-ben néhány csomagnak nincs valódi tartalma, hanem csomag-gyűjtemények telepítésére használatos. Például a kde csomag a teljes KDE környezetet telepíti úgy, hogy függőségként különféle KDE-vel kapcsolatos csomagokat húz magával. Amennyiben ilyen csomagot akarsz eltávolítani, az emerge --unmerge futtatása az adott csomagon nem sok mindent fog csinálni, mivel a függőségek ott maradnak a rendszerben. A Portage képes eltávolítani az elárvult függőségeket is, de mivel dinamikus függőségi rendszerekről van szó, először mindig végezz teljes rendszerfrissítést, beleértve a USE flagek módosítása miatti változásokat is. Ezután már futtathatod az emerge --depclean parancsot, amivel az elárvult függőségeket tudod eltávolítani. Ha ez megtörtént, újra kell fordítanod azokat az alkalmazásokat, amelyek dinamikusan voltak linkelve a most eltávolított szoftverekhez, de már nincs szükségük azokra. A fentieket a következő három paranccsal tudod megoldani:
A revdep-rebuild a gentoolkit csomag része, tehát előbb ezt telepítsd:
1.d. Amikor a Portage panaszkodik... SLOTok, virtuális csomagok (virtuals), ágak (branches), architektúrák és profilok Ahogyan már megállapítottuk, a Portage rendkívül hatékony, és sok olyan lehetőséget biztosít, amivel más szoftverkezelő eszközök nem rendelkeznek. Ennek jobb megértéséhez nyújt segítséget a következőkben néhány szempont kissé részletesebb magyarázata. A Portage lehetővé teszi, hogy egy adott csomagnak többféle verziója is létezhessen egyazon rendszeren. Míg más diszribúciók inkább a verziószám szerint nevezik el a csomagokat, (mint pl. freetype és freetype2), a Portage egy SLOT-nak nevezett technológiát használ. Egy-egy ebuild egy bizonyos SLOT-ot deklarál a verziójának megfelelően. Különböző SLOT-okkal rendelkező ebuildek létezhetnek együtt egyazon rendszeren, például a freetype csomagból van SLOT="1" és SLOT="2" jelzésű ebuild. Vannak olyan csomagok is, amelyek ugyanazt a funkciót valósítják meg másképpen. Például a metalogd, a sysklogd és a syslog-ng is rendszernaplózó program. Azok az alkalmazások, amelyek "egy rendszernaplózó" létezését követelik meg, nem függhetnek mondjuk a metalogd csomagtól, hiszen a többi rendszernaplózó is éppolyan jó választás lenne. A Portage ezért úgynevezett "virtual"-ok (virtuális csomagok) segítségével oldja meg ezt a problémát: mindegyik rendszernaplózó beletartozik a virtual/syslog-ba, így az alkalmazásoknak már megadható függőségként a virtual/syslog. A szoftverek a Portage fában különböző ágakban (branch) lehetnek. Alapértelmezés szerint a rendszered csak olyan csomagokat fogad el, amelyeket a Gentoo stabilnak ítél. A legtöbb újonnan benyújtott szoftver először a tesztelési ágba kerül, ami azt jelenti, hogy további tesztelésnek kell alávetni, mielőtt stabillá nyilváníthatják. Igaz, hogy az ilyen ebuildeket is látni fogod a Portage fában, de nem lehet frissíteni rájuk, míg nem kerülnek be a stabil ágba. Néhány szoftver csak kevés architektúrára érhető el. Ennek okai többfélék lehetnek: vagy nem működik a csomag más architektúrákon, vagy további tesztelésre van szükség, vagy a fejlesztő, aki benyújtotta a szoftvert a Portage fába, nem tudja ellenőrizni, hogy működik-e különböző architektúrákon. Minden Gentoo-telepítés egy bizonyos profilba tartozik, ami - egyéb információk mellett - azon csomagok listáját tartalmazza, amelyek a rendszer normális működéséhez szükségesek.
Az ebuildek olyan speciális mezőket tartalmaznak, amelyek tájékoztatják a Portage-t a függőségeikről. Kétféle függőség létezik: fordítási függőségek, amelyeket a DEPEND-ben deklarálnak, és a futásidejű függőségek, amelyek az RDEPEND-ben vannak deklarálva. Ha az egyik ilyen függőség egy csomagot vagy virtuális csomagot kifejezetten nem kompatibilisnek jelez, az blokkolást eredményez. A blokkolás feloldásához választhatod azt a lehetőséget, hogy nem telepíted az adott csomagot, vagy pedig azt, hogy előbb eltávolítod az ütköző csomagot. A példánál maradva: dönthetsz úgy is, hogy nem telepíted a postfixet, vagy úgy is, hogy előbb eltávolítod az ssmtp-t. Láthatsz olyan blokkolást, amikor egy speciális csomagverzió, mint például a <media-video/mplayer-bin-1.0_rc1-r2 blokkol. Ilyen esetben frissítsd azt az egy csomagot, és a blokkolás fel fog oldódni. Az is előfordulhat, hogy két, még ezután telepítendő csomag blokkolja egymást. Ebben a ritka esetben előbb rá kell jönnöd, miért kell mindkettőt telepítened. Többnyire elég szokott lenni az egyik csomag is. Ha mégsem, akkor arra kérünk, küldj hibajelentést a Gentoo hibakövető rendszeren keresztül.
Ha olyan csomagot akarsz telepíteni, ami a rendszeredre nem elérhető, akkor ilyen maszkolási hibát jelző üzenetet kapsz. Próbálj meg egy másik alkalmazást telepíteni helyette, ami elérhető a rendszeredre, vagy pedig várd meg, amíg a csomag elérhető lesz. A maszkolásnak mindig oka van:
A telepítendő alkalmazás egy másik csomagtól függ, ami viszont nem elérhető a rendszeredre. Nézd meg a bugzillán, hogy ismert-e a probléma, és ha nem, jelentsd be. Ilyen hibaüzenet elvileg csak akkor adódhat, ha ágakat keversz; ha nem ez a helyzet, akkor hibáról van szó, amit érdemes jelezni.
A telepítendő alkalmazás neve több csomag nevének is megfelel, ezért meg kell adni a kategória nevét is. A Portage felkínálja a választható formákat.
Két (vagy több) csomag, amit telepíteni akarsz, egymástól függ, ezért nem lehet őket telepíteni. Ez nagy valószínűséggel a Portage fában lévő hiba. Megoldásként egy kis idő múltán sync-elj újra, és próbáld meg újra a telepítést. Megnézheted a bugzillát is, hátha már ismert a hiba, s ha még nem, ott jelezheted.
A Portage nem tudta letölteni az adott alkalmazás forráskódját, de megpróbálja folytatni a többi alkalmazás telepítését (ha többről volt szó). Ezt a hibát okozhatja egy olyan tükörszerver, amelyet nem jól szinkronizáltak, vagy az, hogy az ebuild nem jó helyre mutat. Az is lehet, hogy a forráskódot tartalmazó szerver valamiért épp leállt. Próbáld meg újra egy óra elteltével, és kiderül, fennáll-e még a probléma.
Olyan csomagot akarsz eltávolítani, ami a rendszered alapvető csomagjai közé tartozik. A profilban létfontosságúként van felsorolva, ezért nem szabad eltávolítani. A kivonat (digest) ellenőrzésének hibája Előfordulhat néha csomag telepítésekor, hogy a következő üzenettel áll le:
Ez annak a jele, hogy valami hibádzik a Portage fában -- gyakran azért, mert egy fejlesztő hibát követhetett el, amikor feltöltötte a csomagot a fába. Ha a kivonat (digest)/ellenőrző összeg (checksum) ellenőrzése sikertelen, ne próbálj sajátkezűleg új kivonatot készíteni a csomaghoz ("újradigestelni"). Az ebuild foo digest parancs futtatása nem fogja megoldani a problémát, sőt szinte biztosan csak rontani fog a helyzeten! Inkább várj egy-két órát, hogy a Portage fa "beálljon". Valószínűleg azonnal észrevették a hibát, de kell egy kis idő, amíg a javítás lefut a fán. Várakozás közben nézd meg a Bugzillán, hogy jelezték-e már a problémát. Ha nem, akkor rajta, jelezd te! Ha azt látod, hogy javították a hibát, megpróbálkozhatsz egy újabb sync-eléssel, ami után már valószínűleg a javított kivonat lesz a fában.
2. USE flagek2.a. Mik is azok a USE flagek? Mikor Gentoot telepítesz (vagy bármilyen más disztribúciót, vagy bármit ami operációs rendszer) döntened kell a függőségekről, amelyek az éppen használt környezettől függenek. Egy kiszolgáló beállításai különböznek egy munkaállomásétól. Egy játékra használt munkaállomás beállításai különböznek egy 3D renderelésre használt munkaállomásétól. Nem csak a telepíteni kívánt csomagok kiválasztására van lehetőséged, hanem az egyes csomagok szolgáltatásainak kiválogatására is. Ha nincs szükséged OpenGL- re, miért nyaggatnád az OpenGL-t és építenéd be támogatását a legtöbb csomagba? Ha nem akarsz KDE-t használni, miért törődnél a KDE-vel és fordítanád a csomagokat KDE támogatással, ha azok hibátlanul futnak nélküle is? Hogy segítsünk eldönteni a felhasználónak, hogy mit telepítsen/engedélyezzen és mit ne, szükséges, hogy a felhasználó meghatározza a használt környezetet. Emiatt a felhasználó eldöntheti, hogy eldöntse mi az amit tényleg akar és megkönnyíti a folyamatot a Portage ( a csomagkezelő rendszer ) számára, hogy megfelelő munkát végezzen. Nézzük a USE flageket. A zászló egy kulcsszó, ami magába foglalja a támogatási és a függőségi-információkat az egyes fogalmakról. Ha definiálsz egy USE flaget, a Portage tudni fogja, hogy támogatást kérsz a kiválasztott kulcsszóval. Természetesen ez módosítja egy adott csomag függőségi-információit is. Vegyünk akkor egy konkrét példát: a kde flaget. Ha ez a kulcsszó nincs benne a USE változódban, minden csomag ami rendelkezik választható KDE támogatással, KDE támogatás nélkül fog lefordulni. Minden csomag aminek választható KDE függősége van a KDE függvénykönyvtárak (mint függőség) telepítése nélkül lesz telepítve. Ha defináltad a kde flaget, akkor az adott csomagok KDE támogatással lesznek lefordítva, valamint függőségként települni fognak a KDE függvénykönyvtárak. Jól definiált flagekkel egy a saját igényeidnek megfelelő rendszert fogsz kapni. A USE flageknek két fajtája van: globális és lokális.
Egy lista olvasható az elérhető globális változókról itt vagy a gépeden /usr/portage/profiles/use.desc. Egy lista olvasható az elérhető lokális változókról a gépeden /usr/portage/profiles/use.local.desc. Abban a reményben, hogy megértetted milyen fontosak a USE-flagek, eláruljuk neked hogyan kell őket megadni. Ahogy azt már az előzőekben említettük, minden USE flag a USE változóban van megadva. Hogy egyszerűbbé tegyük a USE flagek keresését és kiválasztását, már biztosítottunk egy alapértelmezett USE beállítást. Ez a beállítás egy USE-zászló gyűjtemény amikről úgy gondoljuk, hogy egy Gentoo felhasználónak hasznosak. Ez az alapértelmezett beállítás a make.defaults fájlokban van, ami a profilod része. A rendszered profilja a /etc/make.profile link alatt található. Az egyes profilok egymás felett működnek, aminek eredményeképpen a profilok összege jön létre. A legfelső profil a base profil (/usr/portage/profiles/base). Nézzük meg a 2004.3 alapértelmezett profilját:
Amint látod, a változó már meglehetősen sok kulcsszót tartalmaz. Ne módosítsd egyik make.defaults fájlt sem hogy megadd a szükséges USE változókat: ezen fájlok változásai nem lesznek alkalmazva a Portage frissítésekor! Az alapértelmezett beállítások megváltoztatásához, a USE változót kell módosítanod a szükséges flagek hozzáadásával vagy törlésével. A USE változót a /etc/make.conf fájlban adhatod meg, amely globális érvényű lesz. Ebben a fájlban megadhatsz a további USE flageket, vagy eltávolíthatod a feleslegeseket. Ez utóbbi egy minusz jel ("-") használatával lehetséges. Például, hogy eltávolítsd a KDE és QT támogatást, valamint hozzáadd az ldap támogatást, a következő USE zászlókat kell megadnod a /etc/make.conf fájlban:
USE flagek megadása egyéni csomagokhoz Néha szükséged lehet néhány USE flagre egy (vagy több) alkalmazáshoz, de nem rendszerszintűen. Hogy ezt megtedd, létre kell hoznod a /etc/portage könyvtárat (ha még nem létezne) és szerkesztened kell a /etc/portage/package.use fájlt. Például, ha nem akarsz rendszerszintű berkdb támogatást, de a mysql csomaghoz igen, írd be a következőt:
Természetesen le is tilthatod USE zászlók használatát az egyes csomagokhoz. Például nincs szükséged java támogatásra a PHP-ben:
Ideiglenes USE flagek létrehozása Lehetőséged vagy egy-egy USE-zászló egyszeri használatára. A /etc/make.conf kétszeri (beírás és törlés) szerkesztése nélkül is hozzáadhatsz USE-változókat a környezeti változóidhoz. Emlékezz erre, mikor újratelepíted vagy frissíted egy-egy alkalmazásodat, mert ezek a beállítások addigra elvesznek! Például, a seamonkey telepítésének idejére eltávolítjuk a java támogatást a USE változóból.
Természetesen van némi elsőbbségi szabály a USE beállításokban. Nem akarod mindig megadni a USE="-java" beállítást csak mert egy java magasabb prioritású beállításban szerepel. A USE beállítások elsőbbségi szintjei a következők: (az első a legkisebb prioritású):
Hogy megnézd a végső USE beállításokat, úgy ahogy a Portage látja, futtasd az emerge --info parancsot. Ez kilistáz minden fontosabb változót (beleértve a USE változót) amit a Portage használ.
Teljes rendszerre alkalmazott új USE flagek Ha megváltoztattad a USE flagjeidet és frissíteni akarod a teljes rendszert az új USE flagek felhasználásával, használd az emerge --newuse opcióját:
Ezután, futtasd a Portage depclean részét, hogy eltávolítsd azokat a csomagokat, amik a "régi" rendszer függőségeiként települtek, de szükségtelenné váltak az új USE flagek használatával.
Amikor a depclean lefutott, futtasd a revdep-rebuild parancsot, amivel újrafordulnak azok az alkalmazások, amelyek dinamikusan linkelve lettek az eltávolított csomagok függvénykönyvtáraira. A revdep-rebuild a gentoolkit csomag része; ne felejtsd el telepíteni.
Mikor mindezekkel végeztél, a rendszered az új USE flagek beállításaival fog üzemelni. 2.c. Csomagspecifikus USE flagek Vegyük példának a seamonkey csomagot: milyen USE flageket használ? Hogy megtudd, használd az emerge a --pretend és --verbose opciókkal:
Nem az emerge az egyetlen eszköz erre a feladatra. Valójában, van egy eszköz ami csomaginformációk lekérdezésére használható. Ez az equery ami a gentoolkit csomag részeként érhető el. Először, telepítsük a gentoolkit csomagot:
Most futtassuk az equery parancsot a uses argumentummal, hogy egy csomag USE flagjeit megtekintsük. Legyen ez most a gnumeric csomag:
3. A Portage jellemzőiA Portagenak számos szolgáltatása van amelyek jobbá teszik a Gentooval való munkát. A legtöbb ezek közül bizonyos segédeszközökön alapszik, amelyek növelik a teljesítményt, a megbízhatóságot, a biztonságot, ... Hogy engedélyezz vagy letilts bizonyos Portage szolgáltatásokat szerkesztened kell a /etc/make.conf fájl FEATURES változóját amely tartalmazza a különböző szolgáltatások neveit, szóközzel elválasztva. Néhány esetben telepítened is kell az eszközöket, amelyekre a szolgáltatás épül. Az alábbi lista nem tartalmaz minden a Portage által nyújtott szolgáltatást. A teljes listához kérlek vizsgáld meg a make.conf kézikönyvét:
Hogy megtudd mi a FEATURES jelenlegi beállítása, futtasd az emerge --info parancsot és keress rá a FEATURES változóra vagy használd a grep-et:
A distcc egy program amely lehető teszi az elosztott fordítást külöböző, nem feltétlenül azonos , hálózati gépeken keresztül. A distcc kliens elküld minden szükséges információt az elérhető distcc szervereknek (ahol fut a distccd) amik így képesek lesznek lefordítani a forráskód részeit a kliens számára. A hálózat eredménye egy gyorsabb fordulási idő. További információkat a distcc programról (és annak üzembehelyezéséről) a Gentoo Distcc Dokumentációban találsz.. Distcc magával hoz egy grafikus megfigyelőt, amivel figyelemmel követhetőek a taszkok amiket a számítógép elküld fordításra. Ha Gnome ablakkezelőt használsz, tedd be a 'gnome' zászlót a USE változóba. Ellenben, ha nem használsz Gnome ablakkezelőt, de használni akarod a megfigyelőt, tedd a 'gtk' zászlót a USE változódba.
Add hozzá a distcc-t a FEATURES változóhoz a /etc/make.conf fájlban. Ezután, szerkeszd a MAKEOPTS változót kedved szerint. Ökölszabály lehet, hogy használd a "-jX"-et ahol az X a CPUk száma ami a distccd-t futtatja (a jelenlegi állomás) plusz egy, de jobb eredményeket érhetsz el egyéb számokkal is. Most futtasd distcc-config parancsot és üsd be az elérhető distcc szerverek listáját. Egy egyszerű példa ahol következő elérhető DistCC szerverek találhatóak; 192.168.1.102 (a jelenlegi állomás), 192.168.1.103 és 192.168.1.104 (két "különböző" állomás):
Ne felejtsd el futtatni a distccd démont:
A ccache egy gyors fordító gyorsítótár. Amikor egy programot fordítasz, gyorsítótárba helyezi a közbeeső eredményeket, hogy mikor újrafordítod a programot , a fordítási idő jelentősen lerövidüljön. Általános esetben ez 5-10- szer gyorsabb fordítást eredményezhet. Ha felkeltette érdeklődésed a ccache, látogass el a ccache honlapra. A ccache telepítéséhez, futtasd az emerge ccache parancsot:
Nyisd meg a /etc/make.conf fájlt és add hozzá a ccache-t a FEATURES változóhoz. Ezután, add meg egy új változót, CCACHE_SIZE néven és állítsd be "2G"-ra:
A ccache működésének ellenőrzésére, kérdezd le a ccache statisztikáit. Mivel a Portage eltérő ccache könyvtárat használ, meg kell adnod CCACHE_DIR változót:
A /var/tmp/ccache alatt érhető el a Portage alapértelmezett ccache könyvtára; ha megakarod ezt változtatni állítsd át a CCACHE_DIR változót a /etc/make.conf fájlban. Viszont, ha futtatni akarod a ccache programot, az az alapértelmezett ${HOME}/.ccache könyvtárat fogja használni, ezért kell megadnod a CCACHE_DIR változót, mikor le akarod kérdezni a (Portage) ccache statisztikáit. A ccache használata nem-Portage C fordításhoz Ha nem-Portage fordításokra akarod használni a ccache-t, add hozzá /usr/lib/ccache/bin-t a PATH változódhoz (a /usr/bin elé). Ez végrehajtható a .bash_profile szerkesztésével a felhasználói könyvtáradban (home). A .bash_profile használata az egyik lehetséges módja a PATH változó megadásának.
A Portage támogatja az előre elkészített csomagok telepítését. Ennek fényében a Gentoo nem biztosít előfordított csomagokat (kivéve a GRP snapshotokat). A Portage jelenleg nem teljesen támogatja az előfordított csomagokat. Előfordított csomagok készítéséhez használd a quickpkg programot, ha az már telepítve van, vagy használd az emerge --buildpkg vagy -- buildpkgonly opcióit. Ha azt akarod, hogy a Portage mindegy egyes csomagból készítsen előfordított csomagot, add hozzá a buildpkg-t a FEATURES változóhoz. További ismereteket az előfordított csomagokról a catalyst-tal kaphatsz. További információ a catalyst-ról a Catalyst Referencia Kézökönyvben és a Catalyst Gyakran Ismételt Kérdésekben. Előfordított csomagok telepítése Habár a Gentoo egyet sem biztosít, lehetőséged van saját központi tárolót létrehozni az előfordított csomagok tárolásához. Ha ezt a tárolót akarod használni, a PORTAGE_BINHOST változót erre kell irányítanod, hogy a Portage is tudja mit akarsz. Például, az előfordított csomagok a ftp://buildhost/gentoo címen találhatóak:
Amikor egy előfordított csomagot akarsz telepíteni, add hozzá --getbinpkg opciót az emerge parancshoz a --usepkg opcióval együtt. Az előbbi megmondja az emerge-nek, hogy töltse le az előfordított csomagot az előzőekben megadott szerverről, míg ez utóbbi azt mondja az emerge- nek, hogy próbálja meg telepíteni az előfordított csomagot, mielőtt letöltené a forrást és lefordítaná azt. Például a gnumeric telepítése előfordított csomagból:
További információ az emerge előfordított csomagjairól az emerge kézikönyvében olvasható:
Amikor egy nagy kupac csomagot szeretnél emergelni, akkor a Portage képes a soron következő csomag megszerzésére, amíg a jelenlegi csomagot állítja elő, ezzel lerövidítve az emergelés időtartamát a letöltési idővel. Ehhez nem kell mást tenned, mint a "parallel-fetch" opciót megadni a FEATURES listában. Hiába fut a Portage root jogkörrel, a Portage hajlandó ezt eldobni a forráscsomag megszerzésének az idejéig, ha a FEATURES="userfetch" meg van adva. Ezzel is egy kicsit emelkedik a biztonság. 4. Initszkriptek5. Környezeti változókA környezeti változó egy objektum ami információkat tartalmaz egy vagy több alkalmazás számára. Némely felhasználó (és különösképpen a kezdő Linuxosok) egy kissé furcsának és érthetetlennek találják ezt. Akárhogyis, a környezeti változók használatával bárki könnyen megtudja változtatni egy vagy több alkalmazás beállításait. A következő táblázat egy Linux rendszer által használt változók nevét és azok leírásait tartalmazza. A példa értékek a táblázat után találhatóak.
Az alábbiakban egy-egy példa található minden változóra:
5.b. Globális Változók Definiálása A változók definícióinak központosítása érdekében, a Gentoo bevezette a /etc/env.d jegyzéket. Ebben a jegyzékben található számozott fájlok, mint 00basic, 05gcc, stb. a nevükben található alkalmazásokhoz szükséges változókat tárolják. Például, mikor telepítetted a gcc-t, egy 05gcc nevű fájlt hozott létre az ebuild, ami az alábbi változó definíciókat tárolja:
Más disztribúciók azt mondják, hogy az ilyen környezeti változók módosítását vagy hozzáadását a /etc/profile vagy egyéb helyen kell megtenni. A Gentoo könnyebbé teszi ezt neked (és a Portage számára), hogy kezelhesd és karbantarthasd a környezeti változókat anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítanál a számozott fájlokra, amelyek környezeti változókat tartalmazhatnak. Például, mikor frissíted a gcc-t a /etc/env.d/05gcc is frissül, bármilyen felhasználói beavatkozás szüksége nélkül. Nem ez az egyetlen előnye a Portage-nek, de egy felhasználónak ez is fontos. Alkalmanként felvetődhet a kérdés, hogy hogyan lehet egyes környezeti változókat az egész rendszerre kiterjedően beállítani. Példaként vegyük a http_proxy változót. A /etc/profile módosítása helyett, most elegendő a egy fájlt létrehozni (/etc/env.d/99local) és a definíció(ka)t beírni:
Minden változód esetén a megfelelő fájl használatával, egy gyors áttekintést nyerhetsz a már megadott változóidról. Több fájl is a /etc/env.d jegyzékben definiálja a PATH változót. Ez nem egy hiba: mikor futtatod az env-update-t, hozzáfűzni a többi definíciót mielőtt frissítené a környezeti változókat, így megkönnyíti a csomagok (vagy a felhasználók) számára, hogy hozzáadják a saját környezeti változó beállításaikat anélkül, hogy összeütközésbe kerülnének a már létező értékekkel. Az env-update parancsfájl hozzáfűzi az értékeket a /etc/env.d jegyzékbeli betűrendben lévő fájlokhoz. A fájlneveknek két decimális számmal kell kezdődniük.
A változók összefűzése nem mindig következik be, csak az alábbiaknál: KDEDIRS, PATH, LDPATH, MANPATH, INFODIR, INFOPATH, ROOTPATH, CONFIG_PROTECT, CONFIG_PROTECT_MASK, PRELINK_PATH és PRELINK_PATH_MASK. Minden további változóhoz az utoljára definiált érték ( a /etc/env.d jegyzékbeli betűrendben lévő fájlok ) használatos. Mikor futtatod a env-update-t, a parancsfájl elkészít minden környezeti változót és elhelyezi ezeket az /etc/profile.env-ben (amelyet a /etc/profile használ ). Valamint kicsomagolja az LDPATH változóban található információkat és felhasználja azokat a /etc/ld.so.conf elkészítéséhez. Ezek után lefuttatja az ldconfig-t, hogy elkészítse a /etc/ld.so.cache fájlt amit a dinamikus linker használ. Ha megakarod tekinteni az env-update hatását közvetlenül a futása után, futtasd az alábbi parancsot, hogy frissítsd a környezeti változóidat. Azok a felhasználók akik maguk telepítették Gentoo rendszerüket valószínűleg emlékezni fognak erre a telepítési utasításra:
5.c. Helyi Változók Definiálása Nem mindig akarsz globális környezeti változót definiálni. Például, a /home/my_user/bin jegyzéket és a munkajegyzéket (a jegyzék amiben vagy) hozzá akarod adni a PATH változóhoz, de nem akarod, hogy ez a rendszer többi felhasználójának is bele kerüljön a PATH változójába. Ha lokális környezeti változót akarsz definiálni, a ~/.bashrc vagy ~/.bash_profile fájlokat kell használnod:
Mikor újra bejelentkezel, a PATH változó már a frissített lesz. Néha szükséged lehet időleges definíciókra. Például, ha binárisokat akarsz használni egy általad készített ideiglenes jegyzékből anélkül, hogy a teljes elérési utat használnád, vagy módosítanád a ~/.bashrc fájt arra a rövid időre amíg szükséged van erre. Ebben az esetben lehetőséged van csak az adott munkamenetre érvényes PATH változó definiálásra az export parancs használatával. Amíg nem jelentkezel ki a PATH változó az ideiglenes beállításokat fogja használni.
C. A Portage használata1. Állományok és könyvtárak2. Beállítás változók segítségével2.a. Beállítás változók segítségével Korábban már említettük, hogy a Portage a /etc/make.conf definiálható változóin keresztül konfigurálható. További részletes információkért nézd meg a make.conf man-ját:
2.b. Fordítással kapcsolatos opciók Opciók a configure és a fordító számára Programok fordításakor a Portage az alábbi változók értékeit átadja a fordítónak és a configure szkriptnek:
A USE változó szintén használt a configure futtatásakor és a fordításkor, de erről már részletesen szóltunk korábbi fejezetekben. Amikor a Portage bizonyos programok újabb verzióit telepíti, a régi verziókat feleslegessé vált állományait törli a rendszeredből. A Portage 5 másodpercig vár a régi verzió törlése előtt. Az 5 másodperc a CLEAN_DELAY változóban van beállítva. Az EMERGE_DEFAULT_OPTS változóban lehet megadni azokat a beállításokat amelyeket az emerge minden indításakor szeretnél használni. Például hasznos lehet itt megadni az --ask, a --verbose és a --tree opciókat. 2.c. Konfigurációs állományok védelme A Portage felülírja a fájlokat az újabb verzióban lévőkkel, hacsak nem védett helyen találhatóak. Ezeket a védett helyeket a CONFIG_PROTECT változóban lehet megadni és általában konfigurációs állományok helyeit adjuk meg itt. Az útvonalakat a listában szóközök választják el. A védett könyvtárba másolandó állomány át lesz nevezve és a felhasználó figyelmeztető üzenetet kap az új (feltehetőleg) konfigurációs fájl létezéséről. A CONFIG_PROTECT változó aktuális értékét az emerge --info parancs kimenetéből tudhatod meg:
A Portage Konfigurációs állományok védelméről további információkat tudhatsz meg az emerge segítségével:
A védett helyek bizonyos alkönyvtárairól a CONFIG_PROTECT_MASK változó segítségével tudod a védelmet eltávolítani. Ha a kért információ vagy adat nem áll rendelkezésre a rendszereden, a Portage az Internetről fogja azt letölteni. A szerverek elérhetőségei a különböző információk és adatcsatornák számára a következő változókban állíthatóak be:
A harmadik beállítás az rsync szerver helyét adja meg, amelyet a Portage fa frissítéséhez használsz:
A GENTOO_MIRRORS és a SYNC változók értékeit automatikusan beállíthatjuk a mirrorselect segédprogrammal. Csak egy emerge mirrorselect parancs kiadására van szükség és már használhatod is. További információkat a mirrorselect beépített súgójában találhatsz:
Ha az Internetet proxy-n keresztül éred el, a HTTP_PROXY, az FTP_PROXY és az RSYNC_PROXY változókat kell beállítanod. A Portage a forráskódok letöltéséhez a wget segédprogramot használja alapértelmezetten. Ezt a FETCHCOMMAND változóval tudod módosítani. A Portage képes a részben letöltött források letöltését folytatni. A wget-et használja alapban, de ez megváltoztatható a RESUMECOMMAND változóval. Győződj meg arról, hogy a FETCHCOMMAND és a RESUMECOMMAND változókban megadott parancsok a megfelelő helyre teszik a letöltött állományokat. A változókon belül az \${URI} és \${DISTDIR} segítségével tudod megadni számukra a forráskódok és a distfile-ok helyeit. Ezen kívül megadhatsz az egyes protokollokhoz külön is letöltő parancsokat a FETCHCOMMAND_HTTP, a FETCHCOMMAND_FTP, a RESUMECOMMAND_HTTP, a RESUMECOMMAND_FTP, stb. változókkal. Az rsync parancsot, amelyet a Portage a Portage fa frissítéséhez használ, nem tudod megváltoztatni, de néhány hozzá kapcsolódó változót be tudsz állítani:
További információkat tudhatsz meg ezekről és még több opcióról, az rsync man-jából amit a man rsync paranccsal nézhetsz meg. Az alapértelmezett ágat az ACCEPT_KEYWORDS változóval módosíthatod. Az alapértéke az általad használt architektúra stabil ága. További információ a Gentoo ágairól a következő fejezetben található. A Portage bizonyos funkciót a FEATURES változón keresztül tudod aktiválni. Ezek a korábbi fejezetekben például a Portage FEATURES már tárgyalva voltak. A PORTAGE_NICENESS változóval növelheted vagy csökkentheted a Portage nice (fontossági) értékét amivel fut. A változó értéke hozzáadódik az aktuális nice értékhez. További információkat tudhatsz meg a nice értékekről a man-jából:
A NOCOLOR változóval, melynek alapértéke "false" (színes kimenet), tiltható le, hogy a Portage használjon-e színeket a kimenetében. 3. Szoftverágak keverése4. A Portage további eszközeiAz etc-update egy olyan eszköz mely segít kezelni a ._cfg0000_<name> fájlokat. Lehetőséget ad az interaktív kezelésre, illetve elvégzi a triviális módosításokat a fájlokon. A ._cfg0000_<name> fájlokat a Portage készíti, amikor egy olyan fájlt módosítana, melynek szülőkönyvtára benne van a CONFIG_PROTECT által védett könyvtárak listájában, vagy azok egyikének alkönyvtára. Az etc-update futtatása nagyon egyszerű:
A triviális változtatások elvégzése után a program kilistázza azokat a fájlokat, melyek módosítására szükség lenne. A következő opciókat ajánlja fel:
Ha a -1 opciót választod, az etc-update kilép, és nem folytatja tovább a változtatásokat. Ha a -3 vagy a -5 opciót választod, minden, a listában szereplő fájl le lesz cserélve az új verzióval, ezért nagyon fontos, hogy mielőtt ezt az opciót kiválasztod, minden változatlanul hagyni kívánt fájlt vegyél ki a listából. Ezt úgy teheted meg, hogy beírod azt a számot, mely az illető fájl mellett balra áll. Például, válasszuk ki a /etc/pear.conf fájlt:
Most láthatod az eltéréseket a két fájl között. Ha úgy gondolod, frissítheted a konfigurációs fájlt minden probléma nélkül, válaszd az 1-es opciót. Ha úgy gondolod, nem szükséges frissíteni a fájlt, vagy nincs benne lényeges újdonság, válaszd a 2-est. Ha interaktívan szeretnéd frissíteni a fájlt, válaszd a 3-as lehetőséget. Ez nem az a pont ahol belemerülhetnénk az interaktív összefésülés rejtelmeibe, ám álljon itt a használatához szükséges parancsok listája. Mindig két sort kapsz (a régit és a leendő újat) és egy propmtot, ahova a következő parancsokat írhatod:
Ha végeztél a fontosabb konfigfájlokkal, a többit rábízhatod az etc-update parancsra. Ha nincs több munkája, automatikusan kilép. A dispatch-conf használatával úgy fésülheted be a frissítéseket a konfigfájlokba, hogy követhetővé válik az összes módosítás amit a programon keresztül végzel. A dispatch-conf patch-ként is, és RCS rendszerben is tudja tárolni a különbségeket. Az etc-update programhoz hasonlóan itt is választhatod azt, hogy meghagyod a konfigfájlokat ahogy vannak, szerkeszted őket, illetve felülírsz mindent. Azonban a dispatch-conf eszköznek van még néhány szolgáltatása:
Szerkeszd meg a /etc/dispatch-conf.conf fájl és készítsd el az archive-dir változóban beállított mappát. További információkért olvasd el a dispatch-conf man-lapját:
A quickpkg csomagokat készít azokból a fájlokból amelyek fel vannak telepítve a rendszerre. Ezek a csomagok felhasználhatóak előrecsomagolt bináris csomagokként. A quickpkg futtatása nagyon egyszerű, csak az elkészíteni kívánt csomagok nevét adjuk meg. Például készítsünk csomagot a curl-ból, az arts-ból és a procps-ből:
Az elkészített csomagok a $PKGDIR/All (alapértelmezetten a /usr/portage/packages/All) helyen lesznek megtalálhatók. Valamint szimbólikus linkek mutatnak ezekre a csomagokra a $PKGDIR/<category> helyről. 5. Eltérés a hivatalos fátólD. A Gentoo hálózati beállításai1. Kezdjünk hozzá!
A hálókártyád beállításának elkezdéséhez először is tudatnod kell a Gentoo RC rendszerrel, hogy létezik. Ezt úgy teheted meg, hogy az /etc/init.d könyvtárban készítesz egy szimbolikus linket amely a net.lo fájlról a net.eth0-ra mutat.
A Gentoo RC rendszere most már tud a hálókártyáról. Tudnia kell még azt is, hogy hogyan lehet az új interfészt beállítani. Az /etc/conf.d/net fáljban állítható be az összes hálózati interfész. A következő példán láthatod hogyan lehet beállítani DHCP-t és fix IP címet.
Miután beállítottuk a hálókártyát, a következő parancsokkal lehet engedélyezni és letiltani:
Miután sikeresen elindítottad és leállítottad a hálózati kártyádat, biztosan szeretnéd automatikusan elindítani a Gentoo indításakor. Itt láthatod, hogyan lehet ezt megcsinálni. Az utolsó "rc" parancs arra utasítja a Gentoo-t, hogy indítson el minden el nem indított szkriptet az aktuális futási szinten.
2. Haladó beállításokA config_eth0 változó a hálókártya (eth0 ebben az esetben) beállításának a lelke. Ez egy magas szintű utasításlista a hálózati kártya beállítására. A parancsok az utasításlistában egymás után kerülnek végrehajtásra. A beépített parancsok listája.
Arra az esetre ha a parancsot nem sikerülne végrehajtani, megadhatsz egy tartalék parancsot. Ennek a parancsnak pontosan meg kell egyeznie a konfiguráció szerkezetével. Ezekből a parancsokból többet is írhatsz egymás után. Következzen néhány gyakorlati példa.
Az /etc/init.d található initszkriptek függhetnek egy adott hálókáryától vagy a hálózattól. Az /etc/conf.d/rc állományban található RC_NET_STRICT_CHECKING változóval definiálható az, hogy mit értsen a Gentoo hálózat alatt.
Mi a helyzet a net.eth0-tól és a net.eth1-től függő net.br0-val? Lehet, hogy a net.eth1 egy vezeték nélküli vagy PPP eszköz amelyet be kell állítani mielőtt a hídhoz adod. Ezt nem lehet megtenni a /etc/init.d/net.br0 állományban, mivel ez egy szimbolikus link a net.lo-ra. A megoldás az, hogy csinálsz egy saját depend() függvényt az /etc/conf.d/net állományban.
A függőségek részletesebb ismertetését megtalálhatod Gentoo Kézikönyv Initszkriptek című fejezetében. 2.c. A változók nevei és értékei A változók neve több dologból áll össze. Rendesen valtozo_${kartya|mac|essid|apmac} alakúak. Például a dhcpcd_eth0 változó az eth0 dhcpd beállításait tartalmazza és a dhcpcd_essid változóban található meg a dhcpd opciói arra az esetre ha bármelyik kártya az "essid" ESSID-hez csatlakozik. Azonban nincs semmilyen megkötés arra, hogy a hálókártyák nevének ethx alakúnak kell lennie. Valójában a legtöbb vezeték nélküli eszköz neve wlanx, rax vagy ethx. Ezen kívül néhány felhasználó által definiált eszköznek, mint amilyenek a hidak például, tetszőleges név adható, akár kiskutyafule is lehet. Azért, hogy még érdekesebb legyen a dolog, a vezeték nélküli elérési pontok (AP, Access Point) neve tartalmazhat nem alfanumerikus karaktereket is - ez fontos dolog, mivel ESSID alapján tudod beállítani a hálózat paramétereit. A hátránya ennek az, hogy a Gentoo bash változókat használ a hálózathoz - és a bash az angolon kívül mást nem ért meg. Ezt úgy kerülhetjük meg, hogy a nem angol betűk helyett az aláhúzás _ karaktert írjuk. A bash másik hátránya a változók tartalma - néhány karaktert meg kell védeni attól, hogy a bash értelmezze őket. Ezt a megvédendő karakter elé írt \ karakterrel lehet megtenni. A következő karaktereket kell ily módon megvédeni: ", ' és \. Ebben a példában vezeték nélküli ESSID szerepel, mivel ezekben fordulhatnak elő a legváltozatosabb karakterek. Használhatjuk például a My "\ NET ESSID-t:
3. Moduláris hálózatkezelésModuláris hálózati szkriptek használatával könnyedén tudunk egy új típusú eszközöket és konfigurációs modulokat a rendszerbe illeszteni a régiekkel történő kompatibilitás megőrzése mellett. A modulok alapesetben akkor töltődnek be ha fel van telepítve az a csomag amelyre szükségük van. Ha olyan modult adsz itt meg amelyhez a csomag nincs feltelepítve, hibaüzenetet fogsz kapni a telepítendő csomag nevével. Ideális esetben csak akkor használod a modules beállítást amikor egy szolgáltatást több csomag is nyújt és szeretnéd megadni, hogy melyiket akarod használni közülük.
Jelenleg két interfész kezelő használható: az ifconfig és az iproute2. Ahhoz, hogy bármilyen hálózati beállítást el tudj végezni, szükséged van valamelyikre. Az ifconfig az alapértelmezett a Gentoo-ban és ez található meg a rendszer profilban is. Az iproute2 többet tud és rugalmasabb is, de ezt nem tartalmazza a rendszer alapból.
Mivel az ifconfig és az iproute2 hasonló feladatokat lát el, az alapvető dolgokat úgy állítjuk be, hogy bármelyikükkel használható legyen. Az alábbi példa mindkét modullal fog működni.
A DHCP a hálózati információk (IP cím, DNS szerverek, átjáró, stb) DHCP szerverről történő lekérésének a módja. Ez azt jelenti, hogy ha a hálózaton elérhető egy DHCP szerver, akkor elég megmondani a klienseknek, hogy használják a DHCP-t és a többi beállítást önállóan elvégzi. Természetesen a DHCP használata előtt be kell állítanod a többi dolgot mint például a vezeték nélküli hálózatot, a PPP-t vagy bármi mást ami még szükséges. A DHCP-t a dhclient, a dhcpcd, a pump és az udhcpc nyújtja. Mindegyik DHCP modulnak van előnye és hátránya - következzen egy rövid összefoglaló.
Ha több DHCP kliens is fel van telepítve, meg kell adnod, hogy melyiket akarod használni - egyébként az alapértelmezett dhcpcd lesz használva, ha lehetséges. A module_eth0="..." sorral tudsz egyedi beállításokat megadni a DHCP modulnak. (annak a DHCP modulnak a nevét add meg amelyiket használod - pl. dhcpcd_eth0). Megpróbáltuk a DHCP-t viszonylag rugalmasra csinálni - ennek szellemében a következő parancsok állnak rendelkezésre a dhcp_eth0 változóban. Alapértemezetten egyik sincs beállítva:
Először is fel kell telepíteni az ADSL-hez a programot.
Másodszorra létre kell hozni a PPP hálózati scriptet a hálózati interfész scriptjéből:
Állítsd be a RC_NET_STRICT_CHECKING="yes" értéket a /etc/conf.d/rc fájlban. Ezután be kell állítanunk a /etc/conf.d/net állományt.
Az /etc/ppp/pap-secrets állományban add meg a felhasználónevedet és a jelszavadat.
Ha a PPPoE-t USB modemmel szeretnéd használni, akkor emergelned kell a br2684ctl csomagot. Kérlek olvasd el a /usr/portage/net-dialup/speedtouch-usb/files/README fájlt a konfigurálás előtt. Fontos információk vannak benne.
3.e. APIPA (Automatic Private IP Addressing) Az APIPA megkísérel egy szabad IP címet találni a 169.254.0.0-169.254.255.255 tartományban, úgy hogy véletlenszerűen kiválasztott címre küld ARP kérést a kártyáról. Ha nem érkezik válasz ezt a címet rendeli a kártyához. Ez csak olyan DHCP szerver nélküli LAN-okon hasznos amikor nincsenek közvetlenül rákötve az Internetre és minden gép APIPA-t használ. Az APIPA használatáhaz az net-misc/iputils vagy az net-analyzer/arping csomagot kell feltelepítened.
Csatolások és trunk-ök kialakításához az net-misc/ifenslave csomagra van szükséged. A bonding-ot a hálózat sávszélességének a növelésére használják. Ha van két hálókártyád ami ugyanarra a hálózatra csatlakozik, összecsatolhatod őket, ezáltal a programok csak egy hálókártyát fognak látni, de valójában mindkét hálókártyát használják.
3.g. Bridge-ek használata (802.1d support) Hidak kialakításához a net-misc/bridge-utils csomagot kell telepítened. Hidak segítségével hálózatokat köthetünk egybe. Tegyük fel, hogy van egy szervered ami ADSL-lel kapcsolódik az Internetre, a hálózat többi gépe pedig egy vezeték nélküli kártyán keresztül éri el az Internetet az ADSL modemen keresztül. A két eszközt összekötheted egy híd segítségével.
Ha a sys-apps/baselayout-1.11.14 vagy újabb van a rendszereden, semmit sem kell telepítened ahhoz, hogy a kártyád MAC címét egy adott címre változtasd. Azonban, ha véletlenszerű MAC címre akarod beállítani a kártyádat vagy a baselayout-od régebbi, fel kell telepítened a net-analyzer/macchanger csomagot.
Alagút kialakításához nem kell semmit sem telepítened, a hálókártya kezelőprogramja ezt is tudja.
VLAN-hoz a net-misc/vconfig csomagot kell feltelepítened. A virtuális helyi hálózat hálózati eszközök egy olyan csoportja amelyek úgy viselkednek mintha a hálózat egy különálló szegmenséhez csatlakoznának - még akkor is ha nem. A VLAN tagjai csak az azonos VLAN tagjait érik el, hiába vannak fizikailag egy hálózatban.
4. Vezeték nélküli hálózatJelenleg a vezeték nélküli hálózat beállítására a wireless-tools vagy a wpa_supplicant csomagok használhatóak. Ne felejtsük el, hogy a vezeték nélküli hálózatot nem interfész alapon konfiguráljuk hanem globális alapon. Magyarul nem csak az férhet hozzá a hálózatunkhoz aki az interfészhez fér hozzá, hanem az is aki maga a hálózat közelébe fér. A wpa_supplicant csomag lehet a legjobb választás, de jelenleg nem támogatja az összes drivert. A támogatott driverek listájához látogasd meg a wpa_supplicant oldalát. Továbbá a wpa_supplicant csomag jelenleg csak olyan SSID-ekhez tud csatlakozni, amelyekre be lett konfigurálva. A wireless-tools csomag támogatja közel az összes kártyát és drivert, de nem tud csatlakozni olyan hozzáférési pontokhoz, amelyekhez csak WPA-n keresztül lehet csatlakozni (WPA only Access Point).
A WPA Supplicant egy olyan csomag, amely segítségével olyan hozzáférési pontokhoz tudsz csatlakozni, amelyeken engedélyezve van a WPA. A telepítése meglehetősen simán megy, annak ellenére, hogy még béta állapotban van - valamint a legtöbb esetben gond nélkül megy.
Most át kell állítani a /etc/conf.d/net fájlt, hogy a wpa_supplicant legyen a preferált és azt használja a rendszer a wireless-tools helyett (ha mindkettő telepítve van, akkor a wireless-tools az alapértelmezett).
Ez eddig egyszerű volt, nem? Habár magát a wpa_supplicant-ot még be kell állítani, amely egy kicsit trükkösebb attól függően, hogy mennyire biztonságos a hozzáférési pont, amelyhez kapcsolódni szeretnél. Az alábbi egyszerűsített példa a /usr/share/doc/wpa_supplicant-<version>/wpa_supplicant.conf.gz -ból lett véve, amely alapból települ a wpa_supplicant telepítésekor.
A Wireless Tools egy általános módszert biztosít a vezeték nélküli interfészek konfigurálására WEP biztonsági szint használatával. Míg a WEP egy gyenge biztonsági megoldás, egyben a legelterjedtebben használt is. Wireless Tools beállításait néhány fő változó koordinálja. Az alábbi egyszerű konfiguráció elmond minden szükséges dolgot. Ne feledjük, hogy ha semmit nem állítunk be semmit, akkor a "kapcsolódj a legerősebb titkosítatlan hozzáférési ponthoz" filozófia lép életbe, azaz mindenféleképpen megpróbál a program csatlakozni valamihez.
Tovább finomított hozzáférési pont kiválasztás Megadhatsz további opciókat, hogy tovább finomítsd a hozzáférési pont kiválasztás szabályait, de ezek normál esetben nem szükségesek. Eldöntheted, hogy csak preferált hozzáférési ponthoz csatlakozhatunk-e. Alapértelmezettként ha minden konfigurálás csődöt mond, de lehetőségünk van egy titkosítatlan hozzáférési ponthoz csatlakozni, akkor ahhoz csatlakozni is fogunk. Ez a viselkedés befolyásolható az associate_order változóval. Lásd az alábbi táblázatot, hogy mely érték, hogyan befolyásolja a viselkedését.
Végezetül van még egy blacklist_aps és egy unique_ap szelekciós lehetőségünk. A blacklist_aps fordított módon működik, mint a preferred_aps. A megadott AP-ket figyelmen kívül hagyja. A unique_ap egy yes vagy no érték, amely azt mondja ki, hogy a második vezeték nélküli interfész csatlakozhat-e ugyanahhoz a hozzáférési ponthoz amelyikhez az első csatlakozott.
Ha meghiúsul a csatlakozás bármely hozzáférési ponthoz Managed módban, akkor beállíthatod a kártyát Ad-Hoc módú csomópontra is.
Mi a helyzet az Ad-Hoc hálózathoz való kapcsolódással, vagy a Master módban való futtatással, hogy hozzáférési pontként működjünk? Itt egy konfiguráció, ami pont ezt valósítja meg. Lehet, hogy meg kell adnod a WEP kulcsokat, ahogy az előzőekben már láthattad.
Több változó is létezik, amelyek segítségével a vezeték nélküli kártyád beállíthatod és futtathatod a driver vagy a környezeti problémák miatt. Az alábbiakban olyan dolgok táblázatát találod, amelyekkel még próbálkozhatsz.
4.d. ESSID-enként különböző hálózati beállítások definiálása Néha szükséged lehet egy statikus IP címre, amikor az ESSID1-hez csatlakozol, míg DHCP kellhet amikor az ESSID2-höz csatlakozol. Valójában az összes modul változó definiálható ESSID-enként is. Itt van hogyan is kell csinálni.
5. Funkcionális bővítésDefiniálható négy függvény melyek a start/stop műveletek előtt és után hajtódnak végre. A függvény megkapja az eszköz nevét, így egy függvény akár több eszközt is kezelhet. A preup() és a predown() függvényeknek 0 (sikeres végrehajtás) értéket kell visszaadniuk, így jelezve, hogy a hálózati eszköz beállítási folyamata folytatódhat. Ha a preup() nem nulla értéket ad vissza, akkor az eszköz beállítása megszakad. Ha a predown() ad vissza nem nulla értéket, akkor az eszköz leállítása nem folytatódhat. A postup() és a postdown() függvények visszatérési értékei nincsenek vizsgálva, mivel nincs teendő ha hibát jeleznek. Az ${IFACE} változó tartalmazza azt az eszközt amelyet be vagy ki fogunk kapcsolni. Az ${IFVAR} az ${IFACE} értékét tartalmazza a bash által kezelhető formában.
5.b. A Vezetéknélküli Hálózat Segédprogramjaihoz tartozó függvénykampók
Definiálható két függvény melyek az adott függvény végrehajtása előtt és után fognak végrehajtódni. A függvény megkapja az eszköz nevét, így egy függvény akár több eszközt is kezelhet. A preassociate() függvényeknek 0 (sikeres végrehajtás) értéket kell visszaadniuk, így jelezve, hogy a hálózati eszköz beállítási vagy leállítási folyamata folytatódhat. Ha a preassociate() nem nulla értéket ad vissza, akkor az eszköz beállítása megszakad. A postassociate() függvény visszatérési értéke nincs vizsgálva, mivel nincs teendő ha hibát jelez. Az ${ESSID} annak az AP-nek a pontos ESSID-jét tartalmazza amelyhez csatlakozol. Az ${ESSIDVAR} az ${ESSID} értékét tartalmazza a bash által kezelhető formában.
6. Hálózatok kezeléseHa a számítógépeddel folyton úton vagytok, nem biztos, hogy mindig akad a közelben egy ethernet kábel, csatlakozó vagy elérési pont. Ezen kívül azt is szeretnénk, hogy a hálózat működjön attól függetlenül, hogy ethernet kábelre vagy egy elérési pontra csatlakozol. Bemutatunk néhány segédprogramot amelyek segítenek a fentiek megvalósításában.
Az ifplugd egy daemon, amely bekapcsol vagy leállít hálózati eszközöket, az ethernet kábel csatlakozásakor vagy eltávolításakor. Képes továbbá érzékelni a hozzáférési pontra (AP) történő felcsatlakozást ill. annak a hatótávba kerülését.
Az ifplugd beállítása is egyszerű. A beállításokat a /etc/conf.d/ifplugd állomány tartalmazza. Az állományban található változók leírását a man ifplugd paranccsal nézheted meg, vagy példákat találhatsz a /etc/conf.d/net.example fájlban.
A többszörösen összetett kálózatok menedzseléséhez biztosan szívesen használnál egy segédeszközt, ami megbirkózik egyszerre több DNS kiszolgálóval és konfigurációval. Ez nagyon hasznos, ha DHCP-n keresztül kapod az IP címedet. Egyszerűen emergeld fel a resolvconf-gentoo csomagot.
Lásd a man resolvconf-t további elérhető tulajdonságokért. Ez a dokumentum a Creative Commons - Attribution / Share Alike licensz védelme alatt áll. |
|